Nagy Éva csodás kiállítás megnyitója

 
Valahogy így képzelünk egy igazi kiállítás-megnyitót: nagyon-nagyon sok ember, egy életmű gazdag alkotásai, mosolygó arcok, bensőséges hangulat, mélyreható megnyitó beszéd.
 
Egy kiállítás-megnyitó általában akár a nagyvárosban, akár kis falunkban, egy kaptafára zajlik: egy rövid, nem túl sokat mondó megnyitóbeszéd, zavartan mosolygó művész, kevés érdeklődő –az alkotások színvonalától függetlenül. Csömörön azért régóta egy kicsit más a helyzet, mert a beszédet tartók igyekeznek szívhez szólóak és személyesek lenni, kis műsor is kíséri általában az eseményt és néha nincsenek is annyira kevesen. Olyan belsőséges, mélységes és szívet melengető, és nem utolsósorban hatalmas érdeklődés övezte kiállítás-megnyitóra azonban nagyon rég volt példa, mint Nagy Éva iparművész ha nem is életmű, de mindenesetre sok évtized alkotásait összegyűjtő „Töredék” című kiállítása esetében.
            Megnyitó gondolatait Görbe József helyi és egyben kistarcsai római katolikus plébános osztotta meg az egybegyűltekkel. A szinte önálló prédikációval felérő beszédben szólt a művész bibliai mélységű művészetéről, az egzisztenciálisan szerény, ám adni akarásában gazdag életútról és arról, hogy a művész az alkotásaiban nagyon mélyre hatol, ám ott a bizonytalanságig jut el, és rájön, hogy a bizonyosság maga Jézus Krisztus, aki a jót cselekszi, és csak a jót.
            A bibliai ihletésre nem véletlenül hívta fel a figyelmet Görbe atya, hiszen Nagy Éva művészetének igen nagy része kifejezetten vallási témájú. De nem minden, amit többek között a csodálatos ruhaköltemények vagy a lovas festmények példáznak. A falon a munkásságát mozaikszerűen bemutató fényképsorozat is látható, pl. a csömöri katolikus parókia belső elrendezéséről és díszítéséről. Az életút fontos eleme a Szent Koronára vonatkozó jelképrendszer-kutatás is, amihez egy régóta dédelgetett kiadvány terve is kapcsolódik. 2001 óta az ő általa készített párnán fekszik a Magyar Szent Korona az Országházban.
            Nagy Éva életében az iparművészeti, festői tevékenység és képzőművészeti tanári munkásság mellett komoly helyet foglal el a helyi közösségi életben való aktív részvétel is. A kilencvenes évek elején tagja a Csömöri Művészek és Művészetpártolók Csoportjának, a katolikus egyházközség lelkes alkotója, az utcai betlehemek megálmodója és kivitelezője, kórustag, közalapítványi kuratóriumi és kulturális bizottsági tag, sőt, korábbi önkormányzati képviselőjelölt, aki lassan egy évtizede ezzel a humanista gondolattal vetette bele magát a művészethez képest kicsit más szféra csatározásaiba: „Remélem, elindul majd egy folyamat, amely még képes a megromlott, tarthatatlan emberi kapcsolatokon változtatni! Legyen ebben Csömör az élen járó jó példa, tegyünk érte!”
 

Hozzászólok

CAPTCHA
Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.