Emlékezés egy kivételes öregre. Fábián Ferenc (1929-2012)

Jó az öregekkel beszélgetni, illetve inkább hallgatni őket. Szándékosan használom az öreg szót, mert a ma politikailag korrekt „idős” nekem csupán az életkorra utal, s nem fejez ki sokkal többet annál, mint hogy egy ember sok esztendőt élt már.

Fábián Feri bácsit öregkorában ismertem meg személyesen. Sok mindent tudni véltem és hallottam is róla persze korábban is. Tudtam, hogy ő vitte a csömöri kéziseket az NBI-be, hogy köze volt a csömöri téeszhez is, hogy a falu közéletében aktívan részt vett. Hallottam, hogy Csömör XX. századi történetéről nagyon sok mindenre emlékszik. Ismertem a szlogeneket, amiket a kézilabda csapat edzésein és versenyein mondott, a nagy szólásokat, amelyeket ma is emlegetnek az egykori csapattagok. Tudtam, hogy kapott díszpolgári kitüntetést, és azt is, hogy nemrégiben elveszítette mindkét lábát. Amit én nemrégiben-nek gondoltam, az valójában 12 éve történt…

Feri bácsival való találkozásaim mindegyike után azt állapítottam meg, hogy olyan öreget, aki ilyen büszkén és emelt fővel, csendes méltósággal viseli az öregkor minden lehetséges nyavalyáját, s aki ennyire keveset panaszkodik, de annál jókedvűbben mesél a régi dolgokról, nos, ilyen öreget még nemigen láttam. Olyat is keveset, aki ennyire naprakész és tájékozott a falut érintő fontos ügyekben („Ágikám, én a csömöri újságokat az elsőtől az utolsó szóig végigolvasom!”). Olyat is ritkán, aki élete alkonyán képes szembenézni az elmúlt évekkel, a talán elhibázott lépésekkel, s aki tisztán és józanul látja a sérelmeket, amelyeket kapott és olykor adott is. Aki akkor, amikor a napok nagyobbik részét már csak a szoba és a kert csendjében, vagy egy kis táskarádió társaságában tölti, nagyon ügyel arra, nehogy egy fél rossz szóval is megbántson valakit. Aki ilyen derűvel a szemében és huncut mosollyal az arcán készül a nagy útra, amelynek végén biztosra veszi, már várják. Mert a sok-sok kézilabdás és egyéb csömöri anekdota között azért azt is elmondta Feri bácsi, hogy mindkét lábának elvesztése is eltörpül amellett a veszteség mellett, amit felesége, Kalmár Annus néni 2010 őszén bekövetkezett halála jelentett.

Fábián Feri bácsi 2012. június 26-án halt meg. Június 30-án délután több százan – rokonok, ismerősök, barátok, a falu volt és jelenlegi vezetői, egykori és mai kézilabdázók – kísérték utolsó útjára a csömöri temetőben evangélikus szertartás szerint. Nyugodjék békében, öreg Feri bácsi!