Mi volt veled, csömöri kézilabda?

A csömöri kézilabdacsapat megalakulásáról, az emlékezetes meccsekről és a hosszú évekig tartó sikerekről a legilletékesebbet, a csapat egykori vezetőjeként is ismert Fábián Ferencet kérdeztük.

Rossz nyelvek szerint a csömöri foci olyan jól működött, hogy nem tudott minden játékosának játéklehetőséget adni. Spreitzer Lajos és társai kiszorultak a csömöri fociból. A Madiszon belül volt az ötletük: hát csináljunk egy kézilabdát! És csináltunk egy kézilabdát. De én azt mondom, hogy nem áll ez azért teljesen. Hanem talán ez a Madisznál egy jó talajra talált, hogy legyen előrelépés a sport terén, s hogy ne csak egy fociban kínlódjunk, hanem itt egy új lehetőség, egy új sportág… Hát a Lajossal így hoztuk ki az első kézilabdát és az első szabálykönyvet a Fővárosi Testnevelés és Sport Hivataltól. Ő hozta ki, ő tartotta meg az előadást és ő kért meg mindenkit a Madiszból, hogy jöjjenek és csináljunk egy kézilabdacsapatot. Pár hét alatt lett csapat és edzés és minden…

Kezdetben nagypályás volt a kéziladba, a Hunyadi utcai focipályán volt adott a hely. Azután pár év múlva elrendelte a Nemzetközi Kéziladba Szövetség, hogy a nagypályán megszüntetik a kézilabdát, és átmegy kispályára. Akkor a focipálya kétharmadát lemeszeltük, és akkor lett a 20x40 méteres kézilabdapálya méret.

 

Kék sárga volt a mezünk. 1920-ban alakult a futball szakosztály, akkor választottak színt. Nem ment el simán… Mert volt már akkor is ember, aki megjegyezte, hogy miért ezt a színt választottátok? Ez a Pápa színe… A mezeket a feleségek és menyasszonyok varrták, cipőt, labdát, mindent maguk vettek, szertárosaik voltak. Utazásaik voltak, egészen a téesz megalakulásáig, akkor jött a teherautó a vonat, meg a villamos helyett.

1964-ben osztályozót nyertünk és bejutottunk az NBI-be. Összesen körülbelül negyven évig voltunk ebben a három osztályban: NBII, NBI/B és NBI, ebből körülbelül hetet NBI-ben.

A legemlékezetesebb a Csömör-Debrecen meccs volt, itt nálunk a kézilabdapályán. De akkor az már stadion volt! Akkor azon már betonkerítés, villanyvilágítás, föld helyett bitumen. Akkor azt már úgy írták, hogy kisstadion… Közben megépült a nem akármilyen öltöző, a klubház, mert eleinte csak lavórokban mosakodtunk és hidegvízben. Sok ifis csapat jegyezte meg: Istenem! Ezek NBI-ben? És akkor azt mondta a Trnka Pista a fitymálló ifistáknak: a meccs végére minden megszépül… Megvertük őket, mint szódás a lovát.

A Csömör-Debrecen meccs vége 22/21 lett Csömör javára. Rettenetes meccs volt! Szendrei, Somhegyi, európai hírű játékvezetőkkel, ezerötszáz néző… A meccset az döntötte el, hogy a Debrecenben játszott Varga István, a világválogatott tagja, aki tizenegy gólt lőtt. És a senki Csömörben játszott egy Mihályi János nevezetű tetterős, csóró fiú, aki tizenkettőt… Hát szép volt, gyönyörű.

Ez itt háttal Varga István a Debrecenből. Itt meg a mieink: Halász Dénes, Bátovszki Ferkó és Mihályi, aki Vargánál eggyel több gólt dobott a mi szerencsénkre…

Ifi csapat is volt, meg második is, Csömör kettő, ezek mind nevelőlehetőségek voltak. De hát volt, aki nyolc-tíz évet volt cserepados, nem tudta kiszorítani a már harminc körüli Bagyánszkit, Bátovszkit, Tóth-Fekete Mihályt, nem tudta...

1961-ben Szegedre mentünk repülővel. Akkoriban olcsóbb volt, mint vonattal, 124 forint volt egy jegy. Egy-két alak hányt, többek között én is… Fogadkoztam, hogy nem ülök többet repülőre. No, megnyertük a meccset, úgy mentem a repülőhöz, mint annak a rendje! És semmi bajom nem volt…

Zalaegerszegen és Pécsett is voltunk aztán repülővel. Adakozásból volt pénzünk. Téesz, község, megye, így nariztam össze évi két-háromszázezer forintot. Összeadtuk, ami kellett. Valódi költségekre, utazásra ment. Az én meglátásom az, hogy a csömöri kézilabdának ott lett vége, amikor a sport szeretetét felváltotta a pénz szeretete…

Azt mondták ránk: „Pénzük nincs, de szívük van!”

Dózsa is volt egy évig Csömör. Gödöllővel próbált fúziót, de nem vált be…

Tévés meccs, mert mind a két orvos ott volt, színes ingben… (1978)

Ez is tévés meccs volt, a szünetben Knézy Jenővel beszélgettem

Íme a kukoricás: talán az első bajnoki (1953). A pedagógusok fejenként fél hold kukoricát kaptak a téesztől, s ebből csíptük le a pályát (a mostani Gorkij fasori pálya helyén)

1951-52-ben épült a pálya társadalmi munkában

Az elsők, 1947